A Quartet két éve alatt a négy színház dolgozik egy közös kísérleti produkción: lehet színházat csinálni közös beszélt nyelv nélkül?

Egy rímes párnacsata: összeállítás kortárs magyar költők műveiből. Összepödörte: Szabó Attila

A Babahajó egy tehetséges írónő kálváriáját mondja el a nehéz gyerekkortól az alkoholizmusig. Ám rendkívüli módon: különböző szerepekben közismert mesék sorában látjuk a főhőst, a Hófehérkétől a Békakirályon át a Jancsi és Juliskáig. Az ártatlannak hitt mesékből pedig kibomlik a felnőtt világ romlottsága.
Milena Markovic igazsága erőteljes, provokatív és meggyőző. Ezt így is játssza a Szerb Nemzeti Színház – szenvedélyes játékmódjuk erejét tovább fokozza az élő balkáni zene a színpadon. Nem mondanak le a lázadás jogáról. Punk!

A Nyugat-Csehországi Chebi Színház előadása (Cheb, Csehország)

Két anya vetekszik egy gyermekért: a Bibliából ismert, és Brecht által is feldolgozott ősi történetet a chebi színház alkotói Örményországba helyezték, ahol egymásnak adták a kilincset a történelemben a hódítók és puccsisták. Az egyik hatalomváltás zűrzavarában a menekülő úrnő eldobja gyermekét, akit egy szolgálólány rengeteg nehézséggel dacolva megment és felnevel. Mígnem fordul a hatalom kereke, és a gonosz anyának kell az örökös. A megindító történetet a chebi színház megtölti költészettel, szorongással, humorral és gyönyörű örmény népdalokkal.

Egyszerű sztori: két ember rábeszél egy harmadikat, hogy verjen meg egy negyediket. Kik ezek a fickók? Van választásuk? Végrehajtók vagy áldozatok?
Látomás tört tükörben, dörömbölés triviális események süket ajtaján, költészet és megdöbbentő valóság, egy road movie és egy urbánus western között.
Arthur Rimbaud és Quentin Tarantino, költészet és ponyvaregény: Sylvain Levey és a Rictus Színház.

„Párizs nem lenne Párizs, ha ruhájának éjszakai uszályát nem díszítené az énekesnők megindító fűzére. Ezek a csodálatos lányok a mi lelkünket fejezik ki, könnyedén és mélyen.” /Jean Cocteau/
„Énekelni a világ legszebb mestersége. Egész lelkem, egész szívem beleadom a sanzonjaimba.”/Edith Piaf/

Manapság a prágai utcákon járva, találkozhatunk egy ütött-kopott férfival, aki maga sem tudja, milyen jelentős szerepet játszott a mostani nagy idők történetében. Szerényen megy a dolga után, nem zaklat senkit, őt sem zaklatják interjúért az újságírók. Ha megkérdeznénk, hogy hívják, egyszerűen és szerényen így felelne: „Svejk vagyok...”